"Dec 21, kb 23 óra. Gyerekek alszanak, fáradtan pakolászunk a konyhában, amikor a férjem átölel, és megkérdezi:
- Ugye nem vettél nekem semmit karácsonyra? - Nem, dehogy. - vágom rá azonnal. Most is megegyeztünk ebben, mint minden évben. Inkább a gyerekek örömének örülünk. És 19 év házasság után mégis mit vennék? Még egy pizsamát? Még egy nyakkendőt? Még egy üveg bort? - Akkor jó, mert én tartom a megállaposdást, és én sem vettem semmit! - hangzik a férjem elégedett válasza. dec 22. 8,30. Épp egy babzsákfotel csomagcimkéjét csinálom, csöng a telefonom, felveszem. - Jó napot. Az BlaBlaBla webáruházból telefonálok, és a karácsonyi ajándék sorsoláson Ön nyert. - Köszönöm, de ilyen trükkel nem veszek semmit, nálunk is nagy a hajtás az ünnep elött. Viszhallás. - Ajjaj, ne tegye le kérem, valóban nyert, és csak a cimet szeretném egyeztetni a küldéshez, hogy még ma elvihesse a futár. - Na jó. Honnan hív, és hogy kerültem én sorsolásba? - Az BlaBlaBla webáruházból - (hümmm, onnan valóban vásároltam) - és 9085 Ft értékben rendelt alkatrészt (stimmel - gondolom magamban). Akkor küldhetjük a gépet? - Rendben, köszönöm. Egyeztettük a cimet. Ahogy letettük a telefont, fel kellett hivni az öcsémet, hogy mi is ez a jószág... Nem lettem sokkal okosab, de legalább megpróbáltam. A meglepődés nem maradt el. Na és persze volt a fa alatt egy szép csomag, különleges teával, és "Emese" felirattal. ... és az elmaradhatatlan: kicsi kezek által hajtogatott, ragaszgatott, rajzolt, festett sok kis aranyos meglepetés, amit a gyerekek barkácsoltak, de a világ legszebb ajándékai."
Köszönöm, hogy elolvastad: Gyuri |
![]() |